csütörtök, március 03, 2005

Milyen volt a magyarok vallásossága a kereszténység előtt?

Diószegi szerint a magyarság hite a sámánizmus lehetett, László Gyula viszont az ellenkezőjét állítja. A régóta tartó vitát egy szegedi tanár 2000-ben megjelent könyve fejti meg.

A honfoglaláskor kutatói, vagy ahogy népszerűbben mondják, a népvándorlás kori régészek, történészek az ásatások során előkerült leletek és a környező népek vagy a velünk együtt vándorló népcsoportok történeteiről sok-sok párhuzamra akadnak munkásságuk során. Egyet, mégpedig egy lényeges kérdést nem tudnak kikerülni: Milyen is lehetett a kereszténység felvétele előtt a magyarság hite, vallásossága? Vagy: Miért fogalmazunk óhatatlanul úgy, hogy pogányok voltak eleink?A magyarság a kereszténységgel igen korán, már a honfoglalás előtt megismerkedett, méghozzá Kelet-Európában. Ezeken a vidékeken abban az időben térítettek a bizánci papok, és ez a bizánci térítés nyomot is hagyott a magyarság hitvilágában.

A honfoglalás korában, tehát a 895-öt követő időszakban vannak keresztény nyomok a magyar sírokban. Ilyen például a Tiszabezeréden fellelt remekművű ötvösmunka, egy tarsolylemez, amelyen görög kereszt alakja is látható. Természetesen, pogány jelképek között, tehát életfa és pávasárkány mellett. Ez nem azt jelenti, hogy a honfoglaló magyarok már keresztények lettek volna, erről szó sincsen. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy a X. században a kalandozó hadjáratok alkalmával hány templomot, kolostort földúltak a magyarok. A kereszténységgel igazából itt a Kárpát-medencében ismerkednek meg, és nagy uralkodóink, Géza nagyfejedelem és István az, aki a magyarság zömét minden bizonnyal megkeresztelte. Későbben a korábbi úgynevezett pogány magyar vallás szinte teljesen kiveszett, a kereszténységnek adta át a helyét. Megmaradtak azonban bizonyos elemei. Ezek az elemek a népi vallásosságban, a babonákban, népi hiedelmekben éltek tovább egészen a XX. századig, sőt egyes magyar népcsoportoknál egészen napjainkig is. Ennek a pogány magyar vallásnak fönnmaradt például egy nagyon érdekes eleme, a táltos alakja. A táltos nem más, mint a magyar sámán. Tehát az a különleges képességekkel fölruházott egyén, aki közvetít a felső világ, az égi világ szellemei és a középső világ, vagyis a mi való világunk között. Aki ennél fogva gyógyítani is tud, más alakot ölt, bika, láng vagy ló alakjában küzd meg ellenfeleivel, tehát ezek a motívumok megőrződtek a pogány vallásból. Kitűnő néprajzkutatónk, Diószegi Vilmos 1958-as könyvében gyűjtötte csokorba a magyar sámánhit emlékeit. Azóta egyértelműen vallja a magyar kutatás, hogy a kereszténység előtti magyar vallás tulajdonképpen a sámánizmus volt.

Diószegi 1967-ben írta meg „ A honfoglaló magyarság hitvilágát”, amelyben a szibériai és mongóliai sámánhitű népek hiedelmei alapján tulajdonképpen a honfoglaló magyarság hitvilágát rekonstruálta. László Gyula úgy vélte, hogy a szibériai elmaradott népek samanizmusa és a honfoglaló népek sámánizmusa nem lehetett egy és ugyanaz. Én azt hiszem, hogy László Gyulának ebben tökéletesen igaza volt – fogalmazott Fodor István régész, bár néha túl is lőtt a célon.A magyar társadalom oly mértékben különbözött a X. században, tehát a honfoglalás időszakában ezeknek a szibériai XVIII-XIX. századi népeknek a társadalmától, hogy a hitvilágának is különböznie kellett. Számos kitűnő magyar kutató, például a kiváló turkológus Németh Gyula figyelt föl arra, hogy a régi birodalmat alkotó nomád népeknél, akik közül végül is a magyarság kiszakadt, tehát a hunoknál, avaroknál valamiféle fejlettebb hitvilág lehetett, mint a szibériai sámánizmus. Tudniillik, ezeknél a népeknél volt egy személy, aki a vallási élet feje volt. A sámánizmusban, nincs olyan vallási hierarchia, mint a világvallásokban.Győrffy György szerint Szent István állama az első keresztény magyar állam volt, de keleten a honfoglalás előtt volt már egy nomád típusú magyar állam. És ennek a nomád típusú magyar államnak a vallási élete döntően különbözött a sámán hitű primitív szibériai népekétől, és itt ugyancsak egyfajta ilyen istenhit lehetett. Ezt azonban nem tudtuk eddig semmivel igazolni – teszi hozzá Fodor István régész. Most 2000-ben Zimonyi István, a Szegedi Egyetem tanára, magyar nyelven is közzétette egy arab szerzőnek, Al Bakrinak a művét. Föltételezhetjük, hogy Al Bakri Dzsarihani nyomán a még kereszténység előtti úgynevezett pogány magyarokról tudósít. Azt írja: „ a magyarok olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az ég urának hisznek, és ő az egyetlen hatalmasság.” A magyar uralkodó rétegnél ugyanolyan egyistenhit, tehát tengrizmus volt, mint a kazároknál, türköknél, ujguroknál vagy hunoknál - fejti meg e két idézett mondat lényegét Fodor István régész.

Ágoston István

Forrás:
http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=71543&rid=PU1qTQ==